Az ember mindig egyedül volt, csak te voltál hűséges, halál. (...) Mindig mögöttem vagy. Te vagy a hűség. Jó cimbora, okos barát. A többi mind akart valamit: szerető, a kedves, a fiú. Mind önzők voltak a szeretetben. Csak te vagy önzetlen, halál. Végig kísérsz a rövid úton, s egy napon vállamra teszed a kezed.
Márai Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése