Mese

Főszereplők: Ned, a "kis kukac"

Bee, a "kis méhecske"
Amy, a "kis katica"

Bob, a "kis pók"

Meg, a "kis százlábú"

Jim, a "kis pillangó" (aki lány!)

Tim

Ned, a "kis kukac" elindult a gólyatáborba, hogy ő lehessen a zöld csapat veteője. Ott találkozott Beevel, a "kis méhecs"-kével, aki gólyaként érkezett a táborba, de nagy sajnálatára ő nem a zöld, hanem a kék csapatba került. Ennek előnye is volt, mert találkozott Amyvel, Bobbal és Meggel. Beenek nagyon megtetszett Ned, Amynek pedig Bob. Miután vége lett a gólyatábornak, az iskolában Bee sokszor látta Nedet és mindig vele zaklatta Amyt és Jimet, aki lány! Jim és Amy segített Beenek. Az egyik infó órán kiderült, hogy Amy annál a gépnél ül, ahol Ned is. Bee teljesen beindult erre, és egész órán zaklatta Amyt, hogy vajon mire gondolhat most Ned. Utóbb kiderült, hogy az nem is Ned helye.

Egy szerdai infó órán Amy leírta ezt a történetet, és megmutatta Beenak, akinek nagyon tetszett. Elhatározták, hogy írnak egymásról 1-1 történetet... nem egyet, hanem sokat!

Minden egy átlagos csütörtökön kezdődött. Jim aznap elég rosszul ébredt, fájt a feje, rossz volt a hangulata és igen pechesnek érezte magát. Belépett az iskolába, lesütött szemmel ment végig a folyosón, csak egy percre mosolyodott el, mikor meglátta Beet és Amyt. Örült, hogy látja őket, egész eset azon gondolkodott, hogy el akarja mondani neki egy fontos titkát. De nem tette. Hogy miért? Ő sem tudta, nem akarta barátait terhelni az ő piti kis gondjaival, jobban érdekelte, hogy mi van Neddel és Bobbal. Látta, hogy Amy feje virul valamitől.
- Mi újság? Mi történt? Mesééj! - érdeklődött.
- ... öö... pff... - csak egy sejtelmes mosoly volt a válasz, Bee vigyorgott.
- Na és veled mi újság? - kérdezték Jimtől?
Nem akart Jim válaszolni, inkább témát váltott. Elkezdett érdeklődni, hogy lesz-e aznap angolból dolgozat. Bee válasza:
- Ma nem is lesz angol! Minden rendben? - aggódva kérdezte, de látszott rajat, hogy nagyon boldog.
- Persze. Minden.
Majd bebattyogott a terembe, letette a táskáját a terembe, az utolsó padban ült, a szomszédjai hiányoztak. Elszigeteltnek tűnt ott egyedül. Mosolyogni próbált, ő JIM és nem szomorkodhat olyan dolgok miatt, amiket csak beképzel magának. Nem utálja őt mindenki és nem is szerencsétlen és neki is lesz... Könnyek. Semmi más. Csak ez a szó járt a fejében. Ha sír, azt mindenki meglátja, gyengének fog tünni. De lehet, hogy jobb lenne ha kisírná magát s utánna megnyugodna.

- Jim! Jim! Jiiim! JIM! Ébresztő!
- Mi, mi történt?
- Elaludtál. Becsöngettek!
- Jaj nincsen kész a házim! Most mi lesz? - nézett körbe ijedten.
A helyzet az, hogy elbóbiskolt. Miközben szomorkodott egyedül, fejét a kezére hajtotta, s már csak arra ébredt fel, hogy valaki szólongatja. Éjjel keveset aludt, sok tanulni valója volt, s még a kedvenc sorozatát is megnézte. Kinn az idő hidegre fordult, fúj a szél, dörgött, villámlott. A pocsolyák elkezdtek megsokszorozódni, dagadni. Minden szürke és borús volt. Jimet felvidította esernyője, ami zöld volt. Gyönyörű élénk zöld. Bár nem nyugtatta az odaúton, már ahol gyalog ment. Érezte magán a tekinteteket, hogy ujjal mutogatnak rá...
Elkezdődött az óra, rajz. Jim hallgatta a többiek rajongását, de ő nem beszélt, csöndben figyelt, gondolkodott. Elkezdte írogatni egy lánynak a történetét, aki hasonlított rá. Élvezet történeteket írni, percekig egy kicsit más embernek érezheti magát az ember. Olyannak, amilyen képzel. Lehet az pozitív, negatív, számára közömbös. Akiről ő írt, kedves volt számára, nem azért, mert mindenben egyetértett vele, hanem mert magát látta benne. Leírhatott eseményeket az életéből, s úgy cselekedhetett, ahogy szeretett volna, s nem tudta senki, hogy valójában mi történt, csak is ő. Jim.

S vége is az első fejezetnek. (: Legközelebb Bee ír és végül befejezésnek Amy. Remélem tetszett és tetszeni is fog a következő. :D